Szálfegyverek

Hoplita lándzsa:

A falanxban a görög katonák akár 6-7 méter hosszú lándzsákat ia használtak.

Lándzsa vagy kopja:

Nyél hossza: 1,7-2 m, hegy hossza: 30-40 cm

Hosszú, fanyelű, vasheggyel ellátott szúrófegyver. Gyakran erősítettek rá kis lobogót, amivel a harcosok hovatartozását is jelezték. Ezek a zászlók elődjei.
Elsősorban szálfegyverként harcoltak vele, csapatos támadás esetén. A lovasok általában a hónuk alá szorított lándzsával indították a támadást.

Kelevéz:

Más néven hajítódárda.
Kb. 1,5 m hosszú fanyél, apró, levél alakú fémheggyel. Az egyik legkedveltebb hajítófegyver volt, általában vadászatokon használták. Lóról és gyalogosan is használták.

Pilum (római hajítódárda):

A római legionáriusok jellegzetes hajítófegyvere.

Fa nyélre erősített vasrúdból állt. A nyél kb 1,5, a vasrúd 0,5-1 méter hosszúságú A rúd hegye háromszögletű volt, hogy nehezebb legyen kihúzni a felnyársalt testből. Áthatolt a páncélon, a pajzson. A nyél alsó végét is hegyesre alakították, így le lehetett szúrni a földbe. A nyél és a rúd találkozásánál gyakran csak egy fa csappal rögzítették a vasrudat a nyélbe, ami a becsapódásnál eltört és nem lehetett visszadobni. Néha rúdnak csak a hegyét edzették keményre, a szára lágy maradt, ami a becsapódáskor elgörbült, az eredmény ugyanaz a pilumot nem lehetett visszadobni.

Alabárd:

A hosszú nyelű bárdhoz később erősítették a nyársként használható hegyes csúcsot, a bárdéllel ellentétes oldalon található hátsó tüskével, pedig az ellenséges lovasokat próbálták a nyeregből lerántani. Ez a gyalogsági fegyver később csak a díszőrségek szimbolikus fegyvereként maradt fenn.

Japán szálfegyverek

Naginata (なぎなた, 薙刀) :

Hosszú nyélre erősített íves kardpenge. Vágásra és védekezésre is alkalmas volt.

Yari (槍):

Hasonlít az európai lándzsákhoz. A hegy tövénél gyakran tüskékkel amikkel az ellenfél kezéből ki lehetett csavarni annak fegyverét .