Szúró, vágó fegyverek
Ókor
Egyiptom
Khopesh: Az egyiptomi
birodalomban használták. Íves sarló szerű kard a külső domború oldalán volt megélezve mint a szablyák, bronzból készültek
Görögország
Xiphos: Vagy hoplita kard. Kétélű egykezes rövid kard, levél formájú pengével. az ókori görögök legelterjedtebb kard típusa
Kopis: Egykezes egyélű fegyver. Elöre ívelt heggyel ami a vágást segíti. Nagy Sándor seregében is használták.
Falcata: Hasonlított a görög kópiszra és a nepáli kukrira. A
római hódítás előtti Hispániára volt jellemző.
Egyélű pengéje volt, amely a hegye felé görbült. A penge a kard alsó részén konkáv, felső részen konvex volt. Ez olyan súlyeloszlást eredményezett, hogy a karddal egy fejsze lendületével lehetett lecsapni, de az éle egy kardé volt. A markolat tipikusan horog alakú volt, a vége pedig madarat, vagy lovat formázott. A markolat végét néha vékony lánc kötötte össze a felső részével. A fegyver általaban egyélű volt, de találtak kétélű falcatákat is.
Róma
Gladius:
A római birodalomban használták egészen annak bukásáig. A második pun háború után terjedt el a birodalomban (Kr.e. 218 - 201)
Kétélű fegyver, a penge hossza kb: 45-55cm. Széles, egyenes pengéjére masszív hosszanti gerincet kovácsoltak. Markolatát fa golyó vagy fa gomb zárta le. A tokot általában rézveretekkel díszítették, és bőrrel vonták be. Leginkább szúrásra használták. A római közkatonák a jobb oldalukon, vállszíjon viselték, mivel a kard rövidsége lehetővé tette, hogy azonos oldali kézzel is könnyen előránthassák, így nem kellett baloldalra átnyúlni és nem zavarta a katonát a pajzs használatában.
Pugio:kétélű széles pengéjű tőr a légionáriusok baloldalon viselték.
Spatha: A gladius hosszabb változata,főleg lovasok használták.
Középkortól
Szablya:
Egyélű, egykezes fegyver főleg vágásra alkalmas. A penge hossza: 65-75 cm, a szablya súlya: 05-1 kg. Belső Ázsiából származik, Európába az ázsiai lovas népekkel került be, ebben oroszlánrésze volt a magyaroknak. Pengéje lehet enyhén vagy erősen ívelt. Az enyhe ívű szablyák szúrásra is alkalmasak. Előnye, hogy kisebb erő kifejtésével is mélyebb sebeket ejt, mint az egyenes kard. Az íveltség következtében a penge éle kisebb felületen éri a célt, tehát könnyebben behatol, emellett a penge egyidejű húzása is mélyíti a sebet.
A penge belső ívén általában fokél található, ami lehet kiugró vagy a penge ívét követő. A fokél hossza a hegytől általában 25-30 cm. A hüvely fából készült bőrrel borították az övre két bőrszíjjal lehetett felcsatolni. A szablyát a harcosok a bal oldalukon hordták éllel lefelé. A penge és a nyél találkozásánál van a keresztvas ez különböző korokban eltérő méretű és formájú. A honfoglalás kori magyar szablyákon kis méretű keresztvas található, mindkét szára enyhén a hegy felé mutat, végein gömb alakú kiképzéssel, ezeken a szablyákon a fokél a penge ívét követi . A 15.-16. századi úgynevezett végvári szablyákon széles egyenes keresztvas található, és kiugró fokél. A 19.századi huszár szablyákon a keresztvasat markolatkosár váltja fel, ami az egész kezet védi, a fokél a penge ívét követi.
Tőr:
Lehet egy és kétélű. Pengehossz: 10-40 cm. Használhatták közelharchoz egymagában, vagy másodlagos fegyverként szablya vagy kard mellé bal kézben. Övre függesztve jobb vagy bal oldalon hordták attól függően, hogy milyen fegyvert hordott még a harcos, vagy ruha alatt rejtve viselték.
Kard
Kétélű fegyver, szúrásra és vágásra egyaránt alkalmas. Vágóhatása azonos erőkifejtésnél elmarad a szablyáétól, viszont szúrásra alkalmasabb. Főleg nyugat Európában volt elterjedt, keleten szablyát használtak. Súlya és mérete szerint lehet: egy, másfél, és két kezes. Főbb részei: a penge, a keresztvas, a markolat, valamint a végsúly
Egykezes kardok: Pengehossz: 60-75 cm, súlya: 05-1 kg. Markolat hossza (keresztvas és a markolatgomb közt): kb 10-12 cm. Bal kézben gyakran használtak mellette pajzsot vagy tőrt.
Kétkezes kardok: Pengehossz: 90-110 cm, súlya: 2kg körüli, markolata 25-35 cm hosszú, keresztvasa széles. A 14. és a 15. században volt a legelterjedtebb. A penge tövén a keresztvas előtt kb 10 cm-re gyakran hárítótüskék találhatók, ilyenkor ezt a keresztvas előtti pengeszakaszt bőrrel vonták be hogy meg lehessen itt is fogni. Súlya és mérete miatt két kézzel forgatták.
Másfélkezes kardok: Egy és két kézzel is használható. Pengehossz: 80-90 cm, súlya: 1-1,5 kg. Markolata hosszabb mint az egykezes kardoké, hogy a markolatgomb előtt balkézzel is meg lehessen fogni.
Tőrkardok, rapier-ok:
Pengehossz: 80-100cm súly: kb 0,5 kg. Kizárólag szúrásra alkalmas fegyverek, pengéjük kétélű, vagy rombusz keresztmetszetű nem élezett. Európában a 16-17. században voltak elterjedve. Csatákban nem volt szerepük esetleg a tisztek használták. Főleg a civilek használták az ilyen típusú kardokat párbajokhoz.
Japán kardok:
Katana (szamurájkard):
Békeidőben a szamurájok fő fegyvere A penge hossza:70-75 cm Nyél hossza:25-30 cm, súlya 1 -1,5 kg. Egyélű ívelt pengéjű fegyver fokél nélkül. Szúrásra és vágásra is alkalmas, főleg vágásra használták. Kétkezes fegyver, bár voltak akik egy kézzel használták (Musashi). A penge készülhet vércsatornával vagy a nélkül. A pengét differenciáltan edzették, ami az jelenti, hogy az él keményebb volt mint a penge többi része. Általában kör alakú keresztvasat (cubát) használtak, amit különböző mintákkal díszítettek. A nyelet rájabőrrel vonták be és ezt tekerték be vászon, selyem vagy bőr szíjjal ez adja a nyél jellegzetes mintáját. A tokot fából készítették fényesre lakkozták.
A katanát az övbe tőzve éllel felfelé hordták, párban a wakizashival (rövidkarddal).
Tachi (japán csatakard):
Háborúban használták. Hasonlít a katanához, kicsit könnyebb és ívesebb pengéjű, hogy lóról is lehessen vágni vele. Éllel lefelé övre kötve hordták mint az európai szablyákat.
Wakizashi (rövidkard): Pengéje kb 55 cm hosszú egyélű hasonlít a katanához. Övbe tőzve hordták a katana mellett. Harcban inkább zárt térben használták ahol kevés a hely, vagy a katanával együtt bal kézben.
Tanto: Egyélű tőr pengéje 20-30 cm hosszú. Ruha alatt rejtve hordták. A rituális öngyilkossághoz a szeppukuhoz is ezt használtát.
Indiai fegyverek
Katar: kétélű széles pengével ellátott tőr. A penge a kar folytatásába néz. Gyakran párban használták.
Haladie: a markolat mindkét végén íves pengével ellátott tőr. Egyes változatain kézvédővel van ellátva és azon is van egy penge.
Pata: teljesen zárt az alkart is védő markolattal ellátott kétélű kard.
Talwar: ívelt szablya domborított fém marlolattal.
Khanda: egyenes, egyélű csak vágásra alkalmas kard,szablya szerű markolattal. A markolat vége tüskével van ellátva. Brutális vágásokra képes.
Urumi: Egy markolatra erősített flexibilis acélszalagokból álló vágófegyver. A derekukra csavarva viselték.
